Recent Posts

péntek, december 31, 2010

Téli tárkonyos raguleves

Az elmúlt hetekben többször is főztem ezt a ragulevest, pl - és ne botránkozzatok meg - nálunk ez volt Szenteste a vacsora, utána pedig bejgli, de az egy másik poszt. Merthogy miről is szól a Szenteste, a Karácsony? Számomra, a családunk számára elsősorban Jézus születéséről és emellett vagy ezután persze arról is, hogy örömet szerzünk egymásnak, odafigyelünk egymásra, különösen a gyerekeinkre. Vicus már érzékel sok mindent, Bucus meg egyenesen angyal-lázban égett már hetekkel karácsony előtt. Azonban úgy tervezni a menüt, hogy ez kellően ünnepi és válogatott és a gyerekek számára is élvezhető legyen... hát, szerintem majd minden évben fejlődünk ebben, számomra most az volt a legfontosabb, hogy jóízűt együnk és mindenki szeresse azt, amit az asztalra teszek. A különféle étel-költemények esetében kicsi gyerekeknél a hatás mindig kétesélyes, így, mivel korábban teszteltük a levest és átütő sikere volt, úgy döntöttem, hogy Szenteste egyszerű, de fenséges vacsorát csapunk, leves és bejgli. Így is lett, ünnepi, melengető és szeretettel teli vacsoránk volt, Karácsonyhoz méltó.

Hozzávalók, kb 6 személyre:

ami mindenképp kell:

20 dkg bacon szalonna vagy valamilyen húsos szalonna
50-60 dkg apró kockákra vágott pulykamell filé vagy más raguhús
3-4 szál szárzeller
1 nagy fej vöröshagyma
1 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma

innentől a zöldségeket szabadon lehet válogatni, nálunk került bele:

5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
kicsi negyed kelkáposzta apróra vágva
kb 40 dkg gomba
1 kis fej karfiol (lehet brokkolival is)

illetve minden más, amit el tudtok képzelni

1 ek libazsír
só, bors
tárkony
kb 2 dl főzőtejszín/zabtejszín
citromlé/tárkonyos ecet

Kevés libazsíron elindítom az apróra vágott hagymákat a baconnel és az apróra vágott szárzellerrel. A zöldségeket és a húst apróra vágom. Először a húst adom a hagymás alaphoz, majd kb 10 perc múlva a zöldségeket is, sózom, borsozom. Fedő alatt párolom tovább, majd újabb 10 perc múlva felöntöm annyi vízzel, hogy kb 2 ujjnyira ellepje, jó sűrű leves legyen belőle. Puhára főzöm a benne lévőket, nem kell túl sokáig főzni, még kb 15 perc szerintem. A tárkonyt elkeverem a tejszínnel és felöntöm vele a levest. Összerottyantom és elzárom alatta a lángot. Tárkonyos ecettel vagy citrom levével ízesítem.

szerda, december 22, 2010

Lemon curd - citromkrém ajándékba

Nem tudom, hány posztot tudnék megtölteni az elmúlt hetek eseményeivel, de mivel kicsit borúsra sikerednének azok a bejegyzések és így, karácsony előtt nem akarok (meg, hála Istennek, talán már nem is tudnék annyira) borongani, egy kis ajándékötletet osztok meg a blog olvasóival, hátha valakinek még az utolsó pillanatban is van kedve házi gasztroajándékot készíteni. Kb 20 perc alatt készen van és garantált a siker. A recept persze nem saját, Delia Smith, az angolok egyik nagy szakácsasszonyának receptje, és nagyon beválik.

Hozzávalók kb 3.5 dl-hez:

4 nagy citrom leve (és héja is, de mivel a bio citromot nem tudom megvenni, a nem bio héját mg nem szívesen használom, így maradt csak a leve, így is fantasztikusan aromás lett a krém)
4 nagy tojás
225 gr vaj
eredetileg 350 gr cukor, de szerintem ez nagyon sok, én csak kb 200 gr-ot tettem bele

kicsi, forró, steril üvegek

A tojásokat alaposan felverjük egy lábosban, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és közepes tűzön, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük (kb 8 percet vesz igénybe, ne adjátok fel, előbb-utóbb sűrű lesz. Amikor besűrűsödött, lassú tűzre mérsékeljük alatta a lángot és további egy percig keverjük. Üvegekbe töltjük (tele), lezárjuk, és hagyjuk kihűlni. Mehet a hűtőbe, néhány hétig eláll. Reggeli kalácsra, pirítósra fantasztikus!

szerda, december 01, 2010

Pilinszkyfalu

- Tessék mondani, meg tudja mondani, merre van Pilinszkyfalu? - furcsa kinézetű alakok állítottak meg ezzel a kérdéssel rozoga piros furgonjukban ülve, amint Vicussal a zuhogó hóesésben meneteltünk hazafelé a dokitól. Megragadt bennem ez a név - Pilinszkyfalu. Szegény emberek, egyszerűek, a falu nevét sem tudják megjegyezni, amit keresnek, az irányokat is nehezen értették, ahogy próbáltam magyarázni az utat Pilisjászfaluba. Viszont velem maradt a név, vele a hívás a mélyülésre, itt az Advent, vissza a lényeghez, a Lényeghez! Egyszerűen, szelíden, türelmesen, szabadon, örömmel, szeretettel várakozni és egyre inkább észrevenni és figyelni arra, ami igazán fontos.
Az elmúlt években menetrendszerűen bekövetkezett az előkészület ideje folyamán egy stresszes, feszült állapot, amikor kitörtek belőlem a saját hiányaim, elöntöttek a pót-vágyaim, és miközben hetekig azon agyaltam, törtem a fejem, hogy mivel tudnék minél nagyobb örömet okozni a szeretteimnek (sokszor csak az anyagi szintig jutottam, lsd ajándékok), hogyan tudnék minél szebb, hangulatosabb környezetet teremteni az ünnepléshez...szóval mindeközben nem tudtam kivonni magamat az alól a hihetetlen nyomás alól, ami árad a karácsonyt megelőző impulzus dömpingből: vegyél, még, többet, szebbet, drágábbat, díszíts, költs, főzz, harmonizálj, adjál, adjál, adjál... Karácsony előtt pár nappal mindig begörcsöltem ettől a feszítéstől és minden évben újabb elhatározást tettem, hogy nem, idén nem hagyom magam elsodorni az árral.
Most, hogy tisztes távolságba kerültünk a fővárostól, érzem, hogy ténylegesen nem lesz alkalmam róni ezeket a köröket. Kreativitást kíván tőlem, hogy hogy oldjam meg az ajándékokat úgy, hogy nem tudok akármikor beugrani egy plázába, nagyobb átgondoltságot, tervezettséget kíván a helyzet, és sokszor érzem, hogy jönnének újra a hiányok, a belső vívódások, de sok minden int, vezet a VALÓDI EGYSZERŰSÉG felé.
Ez most számomra a nagy feladat: egyszerűen, örömben és szeretetben ünnepelni. Ehhez szeretném igazítani a készületet, az ajándékozást, és a Lényegre figyelve próbálok én is Betlehem felé zarándokolva a jászolhoz vinni hiányaimat, belső elvárásaimat, sebeimet. Hogy ne a külvilágtól várjam a gyógyírt, hanem a születő Kisded ártatlansága, szelídsége simítsa egyenessé kicsi lelkem göröngyeit...